Nagyon örülök, hogy eljöttél!

Amióta az eszemet tudom, a december mindig is bizsergető izgalommal és türelmetlen kíváncsisággal telt el, amit általában csak az “aranyozott” kis harang gyöngyöző csilingelése oldott fel Szentestén. …hát igen! Az maga volt a boldogság, amikor a “csingiling” szabaddá tette az utat a hatalmas, csillogó-villogó karácsonyfa alatt felhalmozott ajándékok felé és én letéphettem végre a papírmasé várról, a gipsz katonákról, a színes műanyaglovagokról, a lendkerekes autóról a csomagolópapírt.

Persze, csíptem én a Mikulást is, Őt is mindig izgatottan vártam. Képes voltam egész délután cipőt, csizmát, papucsot suvickolni, nehogy üresen maradjon valamelyik is. Ragyogó fényesre pucoltam minden lábbelit a házban, aztán egész este az ablakot lesve, csak vártam-vártam és komolyan mondom, egyszer mintha még láttam is volna elsuhanni nagy piros köpönyegében a fehér szakállút. Természetesen állhatatos munkámnak (na meg a jó magaviseletemnek:-)) köszönhetően, mindig “volt zsákjában minden jó, piros alma, mogyoró”  és még banán, mandarin, plüss maci, egyszer még egy cakkos fülű kutya is.

De hát a Jézuskával azért, nem vetekedhetett. Tőle mindig sokkal több ajándékot kaptam, arról már nem is beszélve, hogy másnap még otthon is maradhattam azzal a rengeteg kinccsel amit hozott. Óóóó… micsoda boldogság volt egész nap játszani velük.

Kedves Karácsony! Szóval, szeretlek! Ugyanúgy, mint régen. Szeretem az ízeid, a színeid, az illatod. Persze a kis harang már az én kezemben csilingel, a karácsonyfa már nem olyan hatalmas és nem délceg gipszkatonák, hős műanyaglovagok várnak rám a fa alatt. De mégis. Úgy érzem most is igazi csodáit kapom a világnak. A szeretet igazgyöngy cseppjeit, szeretteim arcán legördülve.

Karácsony! Te Nagy Kópé! Mindig tudod mi az, ami örömöt okoz nekem!

Kellemes, Békés, Boldog Karácsonyt kívánok Mindenkinek!

Szeretettel,
Brandenburg Géza