…hát kérem szépen ez egy jó kérdés. Bár a kérdés feltevőjének (és egyben megválaszolójának is) nincs ott az a két betűs “fémjel” a neve előtt (tudjátok, az isteni Dr), amondó vagyok, hogy ez egyáltalán nem befolyásolja az általa végzett kutatások hitelességét. Mellesleg most, hogy Paul így mondja, én sem találkoztam az elmúlt tizenvalahány évben olyan pánikossal, aki úgy gyógyult volna meg, hogy csak és kizárólag gyógyszereket szedett volna és nem csinált semmi egyebet. Na most! Ha viszont nemhogy nem lehet meggyógyulni a gyógyszerek által, de még a visszaesés kockázatát is növelik??? …akkor most mi is van, babám? Szedjed, vagy ne szedjed (a róóózsás kötééényedbe)?

Na jó. Sniccert félretéve. Tisztában vagyok azzal, hogy ez a dolog, nem egyszerű. Tudom jól, hogy vannak szituk, amikor sajnos kellenek azok a bogyók! Egyáltalán nem vagyok gyógyszerellenes. Csak hát oda kellene figyelni annak a lónak a hátára. Ugye? …hogy ne essünk már át a túloldalára. …és ez legfőképpen, a “fémjelesek” felelősége nemde? Szerintem, de!

Brandenburg Géza

Na és akkor:
“A kanadai McMaster Egyetem egyik kutatója szerint az antidepresszánsokat szedő betegekben sokkal nagyobb a major depresszió relapszusának (viszaesés) kockázata, mint a semmilyen gyógyszert nem alkalmazókban.
Paul Andrews evulóciópszichológus írása valószínűleg újabb gyúanyag lesz a depresszió gyógyszeres kezelésével kapcsolatos éles viták mezején. A pszichológus ugyanis arra a következtetésre jutott, hogy az antidepresszánst használó betegekben majdnem kétszer akkora az újabb major depressziós epizódok veszélye, mint a gyógyszerrel nem kezelt betegekben. Eredményei a Frontiers in Psychology-ban jelentek meg.

Andrews és munkatársai vizsgálatuk során tanulmányok tucatjait elemezték, hogy összevessék az antidepresszánst és a placebót kapó depressziósok további sorsát. Metaanalízisük szerint a semmilyen antidepresszánst nem szedő depressziós betegekben 25 százalékos a relapszus kockázata, míg azok körében, akik antidepresszánst kaptak, a gyógyszer alkalmazásának abbahagyása után a kockázat 42 százalék.
Ezt az eredményt a pszichológus azzal magyarázza, hogy antidepresszánsok beavatkoznak az agy természetes szerotonin- és egyéb neurotranszmitter-anyagcsere szabályozásába, és az antidepresszáns abbahagyása után ezt a hatást az agy nem tudja visszakorrigálni, ami miatt újabb depressziós epizód alakul ki.

Bár sokféle antidepresszáns létezik, mindegyik megzavarja az agy természetes szabályozó mechanizmusait, amit Andrews ahhoz hasonlít, mintha súlyt helyeznénk egy rugó tetejére. Az agy – akárcsak a rugó – erőt fejt ki a súllyal szemben. Amikor a beteg abbahagyja az antidepresszáns szedését, ez ahhoz hasonló, mint amikor a súlyt eltávolítják az összenyomott rugóról, s az nem azonnal nyugalmi állapotába tér vissza, hanem először „felugrik”. Ez a felugrás felelne meg a relapszusnak.

Andrews azt mondta, hogy eredményeik szerint „minél erőteljesebben befolyásolja egy gyógyszer a szerotonin és a többi neurotranszmitter szabályozását az agyban – és éppen ez az, amit tenniük kell –, annál nagyobb a relapszus (visszaesés) kockázata a gyógyszerszedés beszüntetése után. Rövid távon valószínűleg mindegyik szer enyhíti a depresszió tüneteit, de a nagy kérdés az, hogy mi történik hosszú távon. A mi eredményeink szerint nagy eséllyel visszatér a depresszió. Így a beteg egy ördögi körbe kerül, hiszen újabb depressziós epizódja miatt ismét antidepresszánst kezd szedni, s ez így folytatódik a későbbiekben is.”
Valószínűleg a visszaesés minden olyan betegségre igaz, melyre antidepresszánst adnak, így tehát a pánikbetegségre is.
Andrews úgy véli, hogy a depresszió talán egy természetes és jó hatású folyamat, amely – noha fájdalmas – segíti az agyat a stresszel való megküzdésben. „Sokat vitáznak azon, hogy a depresszió valóban betegség-e, amint azt a klinikusok többsége és a hivatalos pszichiátria gondolja, vagy pedig egy evolúciós adaptáció, aminek van valamilyen haszna” – fejti ki Andrews.

Olyan lehet, mint a láz, amellyel szervezetünk a fertőzés ellen harcol – agyunk egyik harci eszköze talán a depresszió. Ugyanakkor Andrews is hangsúlyozza, hogy minden eset más, és vannak olyan súlyos állapotok, amelyek már nyilvánvalóan ártalmasak.”

(forrás: Science Daily, MedicalOnline)