„Én nem akarok megbolondulni! Néha annyira ellepi az agyamat a szar, hogy nem tudok mit tenni, próbálom varázsmondatokkal helyettesíteni a nyugtalanító gondolataimat. Mint pl.: Ez azért van, mert érzelmileg ki vagyok merülve, és emiatt „áramkimaradásom van. ”

„Nem tudom, hány évet szántak nekem, nem tudhatom, mi vár még rám, de azt biztosan tudom, hogy erős vagyok. Akkor is ott van bennem az erő, ha néha nem érzem. Megvan mindenem, ami a túléléshez kell, csak néha rá kell jönnöm, mivel hozhatom ki magamból az erőt, és hogyan csendesítsem el az elmémet.”

Tegnap este megvettem, Tóth Vera: Gyémánt című könyvét. Hazavittem, letettem. Közel 400 oldalas könyv, gondoltam elleszek vele a héten, esténként elalvás előtt. A híradóig volt még fél óra, a fürdőszoba sem volt szabad, így hát elkezdtem tapogatni, nézegetni, szagolgatni.

Aztán kinyitottam és kimaradt a TV meg a tervezett gyertyafényes fürdő is. Csak faltam a szavakat, néztem a „filmet”, éreztem, átéreztem, teljesen magával ragadott a könyv, egyszerűen letehetetlen volt letenni. Egy izgalmas, őszinte vallomás, azokból a mélységekből, ahová nemhogy idegeneket nem, de sokszor még saját magunkat sem engedjük le. Hol szipogásra, hol kuncogásra késztető, egyedien érzékletes stílusban, szinte minden oldalán egy szállóigével.
Ez a könyv, egy rotációs kapa a lélek mezején. (…és a szaga is jó 🙂 ) Mindenkinek szíves figyelmébe ajánlom.

Brandenburg Géza