Kedves Sorstársak!Szeretném elmesélni, hogyan kezdődött és hogy ért véget a pánikbetegségem, ami több mint 5 évig kínozott.

Szóval akkor kezdődött, mikor a kisfiam 2000. májusában betöltötte a 3. életévét és letelt a gyes, el kellett mennem dolgozni. Nagyon könnyen találtam munkát egy varrodában. Igen ám, de a gyermekemet nem vették be az oviba csak szeptemberben. Mivel szüleimre nem számíthattam, keresztanyukám vigyázott a kisfiamra. Minden reggel 5 órakor kellett ébresztenem szegénykémet, hogy legkésőbb 6 órakor el tudjam vinni kerékpárral a város majdnem másik felébe. Szegénykém fáradt volt, természetesen nem is volt hajlandó reggelizni, de mennünk kellett, mert a keresztanyukámtól még be is kellett érnem a munkahelyemre, ami szintén nem volt közel és még át is kellett öltöznöm. Szóval csak bicajoztam, közben leadtam a síró, éhes, fáradt gyermekemet, és beestem kimerülten a munkahelyemre.

Kezdetben még nem volt gond. Csak amikor a fizetést megkaptam, akkor hasított belém a tudat, hogy el kell viselnem a reggeli káoszt, a főnököm embertelen magatartását, güriznem kellett, és mind ezt annyi pénzért sem, amennyi a gyesem volt előtte. Szóval kerestem egy másik varrodát, ahol a reggeli rohanások és kimerültség után még a kolléganőim sem fogadtak be maguk közé, mert nem voltam olyan pletykás mint ők, nem igazán kommunikáltunk. Én szeretem az embereket, mert most egy közérzetjavító szalonom van és még masszőrként is dolgozom, de az a sok gonosz nő kikészített. Utáltam bejárni dolgozni és csak a kisfiamra tudtam gondolni, meg arra, hogy nagyon siessek hozzá, mert imádta a keresztanyukám, mégsem evett nála egész nap. Itt is kevés volt a fizetésem.

Egy reggel azt vettem észre, megy a hasam és ez sok napon keresztül tartott, minden ok nélkül. Majd következett, hogy úgy éreztem, mintha nem is én lennék én, és mintha kívülről láttam volna mindent, de a következő pillanatban elkezdett nagyon gyorsan verni a szívem és szédültem, meg fájt a hasam. Akkoriban halt meg a főnöknőm anyja méhnyakrákban, és elkapott a hypohondria. Elmentem az orvoshoz és azt mondta fel vagyok fázva, írt fel gyógyszert. Ettől kezdve mindennapossá vált a szédülés és társult hozzá a remegés. Végre terhes lettem második gyermekemmel, de a két gyerek között volt egy elhalt terhességem és az elsőt is a Szegedi klinikán hordtam ki, mert nem fejlődött rendesen, így végig szorongtam ezt a terhességet, bár minden rendben volt egészen a kilencedik hónap vége feléig, amikor közölték, hogy ez a baba is retardált. Végül megszületett 3300 grammal, és 49 cm-rel de addig nagyon féltem. Úgy tűnt, már nem jelentkeznek a rosszulléteim. Mikor 2 éves lett a kislányom, elkezdtem egy tanfolyamot. Akkor éreztem ismét a remegést, szédülést, szapora szívverést. Ekkor 2003 volt. Aztán egyre rosszabb lett.

Egy délután vihar volt és én egyedül voltam itthon a gyerekekkel. Akkor éreztem, hogy mindenem zsibbad és nem kapok levegőt, és a szívem majd ki ugrott és halálfélelmem volt. Megfogtam a gyerekeket és kimentünk a viharban sétálni az utcára, mert úgy éreztem, ott nagyobb biztonságba leszünk, ha elájulok, vagy szívrohamom lesz, mert az utcán hamarabb kaphatunk segítséget. Nagyon-nagyon féltem. Mire hazajött a férjem, már jobban voltam, megnyugodtam. De sajnos mindennaposakká váltak a rosszullétek és már éjjel is felébredtem, rohamom volt.

Így elmentem a háziorvoshoz, és ő megkérdezte, hogy mivel foglalkozom. Én elmondtam, hogy gyesen vagyok. Erre Ő megnyugtatott, hogy ezek pánikrohamok és gyakori a kismamáknál, és elküldött vérvételre, EKG-ra és pszichiáterhez, de oda már nem mentem el, mert a leleteim rendben voltak. Van a környezetemben ilyen beteg, és láttam mennyi gyógyszert szednek és milyen kimerültek. Én úgy döntöttem elég volt és le kell győznöm ezt a betegséget. Sajnos a rohamaim nem szűntek, és ha épp nem magától kapott el akkor azért mert attól féltem rosszul leszek.

Egy szép napon jött egy barátunk és elkezdtünk beszélgetni, persze akkor is rosszul lettem és elmondtam neki, hogy ez csak úgy jön magától és nem tudom uralni. Mire ő azt mondta, szedjek Magne B6-ot. Nem bíztam benne, de onnantól szedni kezdtem és olvastam, hogy a Magnézium milyen jó az idegrendszerre és elkezdtem inni a magnéziummal dúsított ásványvizet, és napról napra jobban kezdtem érezni magam. Közben kiderült, hogy a 3. gyermekemet várom. Ekkor már 2005 volt. Ahogy nőtt a hasam, szedtem a terhes-vitamint és ittam az 500 mg-os magnézium pezsgőtablettát, egyre ritkábbak lettek a rosszullétek.

Mire megszületett Enikő a “csodacsecsemő”, szinte már nem is voltak rosszulléteim. Egyre ritkábban és a végén teljesen megszűntek. Közben felszedtem jó pár kilót, ami szerintem okozhatta az újabb rosszulléteket. A férjem olvasott egy kövér nőről, aki 33 kg-ot fogyott és elmúltak a pánikrohamai. Így elkezdtem egy fogyókúrát, ekkor már 2007 volt, és abba hagytam a szoptatást. Beiktattam az étrendembe a sok zöldséget, amitől energikusabbnak és boldogabbnak éreztem magam, így megint elmúltak a rosszullétek. Nem azt mondom, hogy nincsen soha egy kisebb fajta rosszullétem, de ahogy kezdem érezni, hogy jön, előveszem a Magnapressem és kezelem az S.O.S stresszoldó pontot. Így még nem is kapott el és már el is múlik. Ha érzem, hogy kicsit nem jó valami, akkor ismét iszom a magnéziumot és mivel ez a sok rosszullét meggyengítette a szívizmomat, és néha az is fájt, így rátaláltam egy vitaminra, ami Q10, Omega 3 és E vitamin kombinációja.

Ma már nem szoktam rosszul lenni és a szívem sem fáj. Imádok élni, dolgozni, masszőr vagyok és bírom, miközben ott a 3 gyerek a háztartás…stb. Nem engedhetem meg magamnak, hogy beteg legyek. Kívánok mindenkinek ilyen csodás gyógyulást! Csak bátorítani tudok minden pánikos beteget, vállaljanak nyugodtan babát, nekem segített!

V-né V. Bea