Hogyan kezeljük a hozzánk közel álló ember pánikbetegségét? Tippek, tanácsok ahhoz, hogy hogyan segítsünk a pánikbetegnek.

Hogyan kezeljük a hozzánk közel álló ember pánikbetegségét?

„Úgy érzem, mindjárt meghalok” – így szól az egyik tipikus mondat attól, akinek éppen pánikrohama van. A súlyos és erőteljes tünetek hatására, mint pl. a zakatoló szívverés, nehezített légvétel és légszomj, az elszenvedő valóban azt éli meg, hogy az élete veszélyben van. Előfordulhat, hogy az érintett többször is megfordul a sürgősségin, mire megfelelően diagnosztizálják ezzel a mentális zavarral. Ez nagyon kiborító lehet annak, aki szembesül a betegsége tényével és aggasztó a környezete, családja, partnere számára is

A családnak óriási szerepe lehet a gyógyulásban, annak megkönnyítésében. Az alábbiakban olyan tanácsokat olvashatnak a pánikosok hozzátartozói, melyek leírják hogyan érdemes és hogyan nem érdemes a pánikbetegnek segíteni.

Járj utána a betegségnek!

A legjobb módja annak, hogy megértsd, min megy keresztül a pánikbeteg, az az, ha utána olvasol a diagnózisnak. Olvasd el a gyakori tüneteket, ez segít abban, hogy kevésbé félj és kevésbé legyél ingerült a pánikos viselkedésétől. Olvasd el, hogy miről szól a pánikbetegség, mik a gyakori tünetek, milyen kezelési lehetőségek vannak és mik a várható gyógyulási esélyek. Olvass a relaxációs technikákról, ezzel is segíthetsz a családtagodnak. Ha te is sokat stresszelsz, legyél akár közeli rokon vagy élettárs, neked is jót fog tenni a légzőgyakorlat elsajátítása egy kellemes meditációval, melyek segítenek elcsendesíteni az elmét.

Ne mérgesítsd el a helyzetet!

Ha ott vagy, amikor a szeretett személy pánikrohamon megy keresztül, fontos, hogy maradj nyugodt és összeszedett. Kedvezőtlenül befolyásolhatja a pánikost az, ha úgy érzi, hogy te is rettegsz vagy dühös vagy rá, amiért keresztbehúzta a számításaidat, programodat. Ezzel nem segítesz semmit, a helyzet csak rosszabb lesz. Miután már utána olvastál a pánikbetegségnek, tudni fogod, hogy ez az állapot habár nagyon heves, de nem életveszélyes, így nincs okod félni. Terhesnek tűnhet a számodra, ha a személyt kórházba kell vinned, vagy ha a munkahelyeden hívogat, hogy rosszul van. Ugyanakkor, az ha dühbe gurulsz csak tovább súlyosbíthatja a helyzetet. Ha a bosszúságodnak hangot adsz azért, hogy a másik bűntudatot érezzen, akkor készülj fel arra, hogy ez befolyásolja érzelmileg a pánikot elszenvedőt és a köztetek lévő kapcsolatot is. Ha a tehetetlenség érzése és társadalmi elszigeteltség fokozódik, számítani lehet arra, hogy a szorongás vagy a rohamok akár rosszabbodhatnak is. A pánikbeteg már önmagában is rosszul érzi magát, amiatt hogy bizonyos tevékenységekben gátolt, így ha ráteszel még egy lapáttal a szemrehányásokkal pl. hogy „szedd össze magad!, ne hagyd így el magad!, ne játssz így rá!”, azzal csak rontasz a helyzeten.

Hallgasd meg és beszélgesd át a rohamot!

Ha közeledik a pánik, engedd meg a személynek, hogy kifejezhesse mi is történik vele. Kérdezd meg pl. „hogy érzed most magad?, mitől félsz?” Erősítsd meg benne, hogy biztonságban van és, hogy nem engeded, hogy bármi baj történjen vele, minden rendben lesz. Hallgasd meg és légy együttérző a félelmeit illetően. Ha hiperventillál, vedd lassan a levegőt, szívd be háromra, tartsd bent két másodpercig és fújd ki ötre. Ekkor tereld a figyelmét a te légzésedre. Mondd neki, hogy csinálja utánad! Az is jó, ha kéznél van egy papírzacskó, amibe lélegezhet a pánikos, így helyreáll a széndioxid szintje és nyugodtabban fogja venni a levegőt!

Légy ösztönző, támogató!

A pánikbetegségen túljutni általában kis lépésenként lehet. Ezért fontos, hogy elismerd az apró sikereit. Például ha valaki gyakran pánikba esik az autóban, beleegyezhet abba, hogy menjen egy kört a környéken. Ez lehet, hogy kis haladásnak tűnik egy egészséges ember számára, mégis ez nagy haladás a pánikbetegnek, mert legyőzte egy hatalmas félelmét. Ha közben és utána megdicséred, akkor az illető önbizalma sokat fog nőni. Ez hozzásegíti ahhoz, hogy további „eredményeket” érjen el. Ha nyilvános helyen pánikol be pl. moziban, bevásárlóközpontban őrizd meg a nyugalmadat még akkor is, ha nehezen megy. Kérdezd meg szüksége van-e valamire, hozz egy pohár vizet neki, az sokat segíthet, mert ilyenkor gyakran kiszárad a szája. Emlékeztesd, hogy mit tanult a légzőgyakorlatok során!

Ne erőltesd bele a pánikbeteget egy félelmet keltő szituációba!

A türelem és a bizalom alapvetőek a pánikbetegek támogatása esetén. Ne mondd azt, hogy túlreagál egy számára nehéz szituációt. Hidd el, nem direkt csinálja! A vegetatív idegrendszer túlműködése következtében létrejövő testi tüneteket valóban nagyon nehéz kordában tartani, ráadásul kiszámíthatatlan helyzetekben jönnek elő. Ne nézd le a pánikbeteget, még akkor se ha újra és újra próbál túljutni egy helyzeten. Ne fokozd a feszültséget azzal, hogy becsmérled, minősíted, megalázod, mert azzal csak fokozódhat az ördögi kör és annál inkább kerülni fogja azt a helyzetet. Viszont ha sokat dicséred, támogatod és megadod neki a próbálkozási lehetőségeket, akkor fejlődni fog, csak higgy abban, hogy sikerülhet! Gondolj bele, minden pánikroham olyan megerőltető a szervezet számára, mintha egyik éjjel kimennél a konyhába és ott lenne egy tigris veled szemben. Biztosan nagyon megijednél. Lényegében a fuss vagy menekülj mechanizmus indul be a pánikbeteg esetében is, amikor létrejön egy felfokozott állapot, amit nehéz kontrollálni. Hiszen te is hiába mondanád magadnak, hogy ne félj a tigristől, ne félj a tigristől!

Kérjetek szakszerű segítséget!

Magyarországon a kognitív viselkedésterápia jöhet szóba, mint kiváló terápiás lehetőség. Helyenként államilag támogatott csoportokba is be lehet kerülni, de előfordulhat, hogy 1-2-3 hónapot várni kell a bekerülésre, hiszen sokan jelentkeznek. Érdemes utánanézni, hol milyen keretek között van rá lehetőség, megbeszélni a pánikbeteggel annak előnyeit, esetleg elkísérni a terápiára. A beteget szembesíthetik azokkal a néha irracionális gondolatokkal, melyeknek nincs alapjuk. Pl. hogy a metróban, alagútban meg fog halni, nem lesz aki megmentse, egyedül fog meghalni és még sorolhatnám. Ezek egy egészséges ember számára furcsák lehetnek, de az érintett számára nagyon komoly félelmet, pánikot idézhetnek elő. A terápián ezeket tudatosítják, kibeszéltetik és segítenek abban, hogy hogyan máshogy lehetne gondolkodni egy adott szituációról, hogy az ne legyen olyan félelmetes.

Ne gondolj manipulációra!

A pánikbetegség agorafóbiával társulhat. Előfordulhat, hogy az agorafóbiás pánikbeteg megcsinál bizonyos feladatokat, tevékenységeket egyik nap, de a másik nap már képtelen rá. Lehet, hogy sokszor elmegy étterembe, vagy moziba, míg máskor elkerüli ezeket. Ez nem manipuláció. Ezek azért fordulnak elő, mert a félelem tárgya nem az étterem vagy a mozi, hanem a félelem maga. Más szóval, az érintett a pánikroham rémisztő tüneteitől fél. Lehet, hogy egyik nap kevésbé szorong, míg másik nap sokkal erősebb benne a félelem, a szorongás. Ennek lehetnek biológiai, környezeti és pszichológiai okai.

A legtöbbet azzal segíthetsz pánikbetegségben szenvedő párodnak, ismerősödnek, hogy mielőtt ítélkeznél felette, utána olvasol a betegségnek, a tüneteknek és a kezelési lehetőségeknek. Így jobban megérted, hogy mit él át a másik. Ha elszakadna a cérna, akkor jusson eszedbe, hogy a pánikos nem szándékosan csinálja, amit csinál és nem tudja magát összeszedni. Ez nem hiszti, nem figyelemfelkeltés és nem olyasmi, amit gombnyomásra meg tud szüntetni. Ez egy olyan kóros állapot, amikor valóban egy kis inger hatására is berobbanhatnak a tünetek, fokozódhat a szorongás és eluralkodhat a félelem. Ilyenkor próbálj meg partner lenni és a fent leírtak szerint segítséget nyújtani, hogy minél előbb átlendüljön az érintett a pánikrohamon. Köszönjük előre is az ő nevében! 🙂

Írta: Dobrai Erzsébet

Forrás:

The Impact of Panic Disorder on Social Relationships By Katharina Star, Ph.D.