A homeopátia az egyént veszi figyelembe és nem elnyomni akarja a tüneteket, mint a hagyományos gyógyszeres kezelés. A cél az egészség visszaszerzése és a tünetek kioltása.

Homeopátia = hasonszenvi gyógymód. Hogy mit is jelent ez valójában? Röviden fogalmazva annyit, hogy egy betegséget olyan szerrel próbálnak meggyógyítani, mely a betegséghez hasonló tüneteket okoz hígítatlanul.

A homeopátiát Samuel Hahnemann, természettudományos irányultságú német orvos és gyógyszerész (1755–1843) alkotta meg.

Kíváncsiságából adódóan, néha saját magán kísérletezett és egy ilyen alkalommal észrevette, hogy ha nagyobb adagokat vesz be a kínafa kérgéből (melynek kivonatát a kinint akkor már sikeresen használták a malária ellen), akkor jelentkeznek nála a malária tünetei.

Nagy valószínűséggel ebből fejlesztette tovább a hasonlót a hasonlóval elvet és gyógyítási módot. Hahnemann elmélete tulajdonképpen nem más, mint, hogy a betegségekre olyan szert kell adni, melyek hígítatlanul hasonló tüneteket produkálnak, mint maga a betegség. Valamint, ami nagy mértékben tüneteket vált ki, az kisebb mennyiségben gyógyító hatású lehet. Nos ezen felfedezései nem az elsők voltak a világon, hiszen már az orvostudomány atyja, Hippokratész is hirdette ezeket az összefüggéseket

Hahnemann további felfedezéseket tett és azt állította, hogy minél kisebb adagot alkalmaz, annál hatásosabb lesz a szer. A hígítás (potenciálás) folyamatához hozzá tartozik az is, hogy minden alkalommal erősen ütve rázzák is, azaz dinamizálják a szert. A hígításhoz vizet, alkoholt vagy tejcukrot használnak.

Gyógyszerkép

A homeopátiában is végeznek vizsgálatokat és kísérleteket. A kísérletek során, teljesen egészséges alanyoknak ugyanazt az anyagot vagy szert adják. Ilyenkor az alanyok feladata az, hogy leírják a szerekkel kapcsolatos tapasztalataikat, éjszakai álomképeiket valamint azokat a tüneteket, melyeket a szerek szedése során tapasztaltak. A különböző eredetű szerek nem toxikus dózisa okozta testi-lelki-szellemi változások összessége a gyógyszerkép. Mostanáig több ezer anyag gyógyszerképét lejegyezték már és az adatok folyamatosan bővülnek.

Ezt kiegészíthetik egyedi megfigyelésekkel és elemzésekkel, ami a homeopátiás tünetjegyzék, vagyis a repertórium. Ezek gyűjteménye a Materia Medica.

A részletes és speciális kórelőzmény adja a betegségképet, amihez meg kell találni a hasonló gyógyszerképet és a szert. Előfordulhat, hogy egy betegségkép gyógyítására több szer is alkalmas lehet. Ilyenkor nem egyértelmű a szerválasztás. Ennek kiküszöbölésére egy indiai homeopata kifejlesztette az ún. érzet módszert, melynek segítségével a homeopata leáshat a beteg lelkivilágának mélyére. Így a szer kiválasztása sokkal pontosabb lehet. Ezt a módszert krónikus betegségeknél javasolt alkalmazni. Akut esetekben nincs szükség ilyen mélységű kikérdezésre. Minél komolyabb a baj és minél biztosabb a jó szerválasztás, annál nagyobb potenciált ad az orvos.

Érdekesség, hogy nem csak a gyógyszerkép és a betegségkép mutathat egyezést. A növény, állat vagy ásvány (melyből a szer készül) és a beteg tulajdonságai között is lehetnek összefüggések.

Például, ha a beteg egy visszahúzódó, félénk személyiség, akkor lehetséges, hogy a számára megfelelő szer olyan növényből készül, melyre a rejtőzködés, az elbújás a jellemző. Az ilyen növény nincs szem előtt, megbújik a fák vagy bokrok tövében, és lehet, hogy a virága sem túl figyelemfelkeltő.

Ez egy egyszerű példa volt, emellett természetesen sok mindent fontolóra kell venni. Ám minél nagyobb az ilyen és ehhez hasonló egyezés, annál hatékonyabb a szer és annál biztosabb, hogy az a betegnek való megfelelő szer. Természetesen ennek eldöntésére mindig hozzáértő orvos szükséges.

Mi történik a rendelőben?

Ha valaki ellátogat egy homeopata rendelőjébe, akkor elsőre talán meglepő hozzáállással találkozik. Ugyanis az orvos a beteget alaposan kikérdezi, kihallgatja. A beszélgetés minimum 1-1,5 órán keresztül tart. Sokan, akik a hagyományos pszichiátriai futószalag-szerű 5-10 perc alatt lezajló gyógyszerosztáshoz szoktak, ezúttal azt tapasztalják, hogy türelmesen meghallgatják őket és a mondandójuk minden részlete jelentőséggel bír.

Első alkalommal kikérdezik a beteget tulajdonságairól, álmairól, hobbijairól. Mivel foglalkozik, mit szeret enni, mi az amit ki nem állhat, mit csinál szívesen szabad idejében, milyen betegségei voltak, stb… Ez a megismerés, a megfelelő szerválasztáshoz szükséges. Látható, hogy itt az egyén sajátos tulajdonságainak fontos szerepe van. Az emberek különböznek egymástól és ezek a különbségek szinte minden területen megmutatkoznak.

Természetesen ezek után szóba kerül az is, hogy mi a beteg panasza. Ha több panasza van, akkor általában a fő panaszról kérdezik a beteget. Ha nem akut esetről van szó, hanem krónikus betegségről, tehát olyanról ami hosszú ideje fennáll, vagy ismétlődik kisebb szünetekkel, akkor arra általában alkati vagy ún. krónikus szert keresnek. Minden elhangzott információt lejegyeznek, mely később még hasznos lehet. A beszélgetés végén az orvos szert ad, ha világosan kirajzolódott számára, hogy melyik a legmegfelelő. Ha esetleg bizonytalan, akkor időt kér az elhangzottak tanulmányozására.

Mi az alkati szer?

Az alkati szer olyan a beteg számára, mint egy kulcs a zárhoz. Ha megfelelő a szerválasztás, akkor ajtók nyílhatnak meg. A beteg az alkati szertől új erőre kap, elmúlik a fáradékonysága, enyhülnek, majd megszűnnek a panaszai. A befelé fordult személyiség megnyílhat, a depressziós embert elkezdi érdekelni a világ, a pánikbetegnek csökkennek a rohamai, a cukorbeteg csökkentheti a gyógyszereit és így tovább. Az alkati szer képes lefedni a fő- és a mellékpanaszokat is.

Vegyünk egy példát! Ha valaki depressziós lesz és megjelenik nála a fáradtság, a levertség, a pánik, nem kap külön-külön szert minden egyes tünetére. Nem az a cél, hogy kapjon egyet az álmatlanságra, egyet a kedvtelenségére, egyet a pánikrohamaira. A beteg elmondja, hogy mik a panaszai, majd a fő panasz mentén haladva, az orvos számára körvonalazódik, hogy melyik az a szer, mely az összes tünetét gyógyítani hivatott.

Ha jó szerválasztás, akkor a depresszió, a fáradékonyság és a pánikrohamok is enyhülnek, majd megszűnnek.

Elnyomás nélkül

A homeopátia az egyént veszi figyelembe és nem elnyomni akarja a tüneteket, mint a hagyományos gyógyszeres kezelés. Itt a metódus más. A cél az egész-ség visszaszerzése, az immunrendszer beindítása, serkentése és a tünetek kioltása. A betegség attól, hogy el van nyomva, hogy le van tompítva, még ott van. Bujkál, munkálkodik és folyamatosan figyelmeztet minket. Figyelmeztet arra, hogy valami nincs rendben, hogy valami el van hangolva, valami nem jól működik és már nem teljes az egész.

A betegség elnyomásának tipikus példája a nyugtatózás. Elkábulsz, letompulsz, befordulsz, elalszol tőle és az igazi éned a múlté lesz. Ezáltal ugyan rövid időre elmúlik a szorongás, vagy az idegesség, de helyette ott marad a ködfátyol, a bambaság, a mesterséges nyugalom.

A homeopátiában szó sincs elnyomásról, annál inkább az erőtartalékok mozgósításáról, az öngyógyító folyamatok beindításáról. Természetesen a homeopátiás szert is csak addig kell szednünk, amíg a betegség meg nem szűnik, esetleg szükség szerint később emlékeztető szedhető belőle. Ha minden rendben van, feleslegessé válik az alkalmazása.

A homeopátia kritikája

A homeopátiának nincs tudományos háttere, csak feljegyzések és megfigyelések vannak, melyek arról szólnak, hogy egy-egy beteg hogyan és mitől lett jobban a kezelés után.

Az Egyesült Államokban, a Food and Drug Administration (FDA) a homeopátiás szereket nem vizsgálja, de nincs más hivatalos kontroll sem. A hagyományos orvoslásban előírt tanulmányozásra nem alkalmasak a homeopátiás szerek, hiszen a homeopátia mögött semmiféle racionális háttér nincsen. A helyzetet nehezíti, hogy minden beteget egyénileg kell elbírálni és csak enyhe esetekben jöhet szóba, hogy több hasonló betegségtől szenvedő beteget (pl. náthás embereket), ugyanazzal a szerrel kezeljenek.

Ám még egy náthánál is vannak apró eltérések, melyek miatt más-más szer javasolt. Tehát emiatt nehéz tesztelni egy szer nagy létszámra kivetített hatékonyságát. A javulásokat, gyógyulásokat placebo hatással magyarázzák. Azonban volt olyan placebóval kontrollált klinikai tanulmány, mely amellett szólt, hogy a klinikai hatás nem kizárólag a placebo hatás miatt jött létre.

Indiában, ahol elfogadott és széles körben alkalmazott gyógyítási módszer a homeopátia, számos magasan képzett, nagy tapasztalattal rendelkező homeopata dolgozik. Bevett szokás, hogy lejegyzik, sőt még videóra is veszik az esetfelvételt, természetesen a későbbiekben azt is, amikor a beteg elmeséli a javulását, gyógyulását.

Tehát csak ily módon, a személyes tapasztalatok alapján (köztük az én tapasztalataim alapján is) létezik bizonyosság arra, hogy a homeopátia valóban működik.

Írta: Dobrai Erzsébet

Forrás:

Kóczián Mária – Kölnei Lívia: Homeopátia Magyarországon

Wikipédia

Rajan Sankaran – The Sensation in Homeopathy