Hogyan szabaduljunk meg a szorongástól és a pánikbetegségtől az önismeret által

Az önismeret nem más, mint a személyiséged ismerete, beleértve az erősségeidet, gyengeségeidet, gondolataidat, motivációidat és érzelmeidet. Az önismeret lehetővé teszi, hogy megérts más embereket, és elfogadd azt, hogy ők milyennek látnak téged, a viselkedésedet és a reakcióidat.

Ahogyan fejleszted önmagad megismerését, képes leszel változtatni a gondolataidon és azon, ahogy tolmácsolod a külvilág ingereit. Ez lehetővé teszi azt is, hogy az érzelmeiden változtass. Az önismeret az érzelmi intelligencia egyik jellegzetessége és fontos szempont a siker elérésében. Ez az első lépés afelé, hogy elérd, amit akarsz. Az, hogy hova és mire figyelsz, milyen érzelmek, reakciók, viselkedés stb. vezérelnek, meghatározzák, hogy merre tartasz az életben.

Önmagad ismerete által lehetővé válik, hogy figyelj arra, hogy az érzelmek és gondolatok milyen irányba visznek el. Ez által pedig lehetővé válik az is, hogy kontrolláld ezeket és változtass rajtuk.

Miután elsajátítod önmagad megismerését, mindent ragyogóbb fényben fogsz látni. Az önismeret egy bámulatos folyamat, hiszen egyensúlyba kerülsz és egy őszinte képet kapsz arról, hogy ki vagy valójában, beleértve azt is, hogy milyen személyiséggel bírsz.

Az önismeret a tulajdonságaidra épül, mivel megtanulod, hogyan viszonyulj más emberekhez, miközben őszintén megmutatod, hogy te milyen vagy. Ugyanakkor önbizalmadat megőrizve tisztában vagy a képességeiddel. Ha egyszer eléred ezt az állapotot, rájössz, hogy a stresszorok kevésbé drámaiak, sőt a stressz csökkenni kezd. Ebben az állapotban pedig képes lehetsz kiküszöbölni a pánikrohamot, pánikot és a szorongást. A pánikbetegség és a szorongás elrepülhet az életedből, mialatt az életed útján önmagadat fejlesztve haladsz előre.

Az önismeret elsajátítása a sikered felé vezet. Ha egyszer kialakultak a meggyőződéseid és alapelveid melyek önbizalmon és önismereten alapszanak, egy sokkal termékenyebb élet felé veheted az irányt. Ha az életed termékeny és működőképes, hogyan lehetne hely a szorongásnak és pánikolásnak?

Az egészséges tulajdonságok, nézetek építése segíthet abban, hogy minimalizáld a stresszorokat, a stresszt, a pánikrohamokat és a szorongást. Megtanítanak megbirkózni a stresszel és ezáltal sikeresen tudsz a problémákra megoldást találni. Ez pedig biztonságérzethez vezet, mely mindannyiunk számára fontos. Ha hiányzik a biztonság, akkor az ember hajlamos pánikolni, szorongani, alvászavarral küzd. Így hát nincs más választásod, mint megépíteni a saját biztonságodat a személyiséged formálása által. A biztonságérzet, a magabiztosság nagyon fontosak, hiszen békés elmét adnak, mivel nem félünk a veszélytől és a bántástól.

Az önismeretet és a magunkon való változtatást az önismereti csoportokban tudjuk elsajátítani gyakorlatok segítségével. Továbbá a pszichodráma csoportok is ezt a célt szolgálják. A problémáink feltárására is lehetőség nyílik a lehetséges megoldások keresésével.

Sajnos sokan abban a hitben vannak, hogy bevesznek egy tablettát és varázsütésre megváltozik az életük. Kérdés azonban az, hogy mi van a lélekkel, a neveltetéssel, a rossz gondolkodási sémákkal, az önbizalom hiánnyal, a nem megfelelő stressz kezelési technikákkal? Ezek vajon egy csapásra meg tudnak változni? Vajon, ha minden marad a régiben, akkor tudunk változni, fejlődni? Az alábbiakban Csehák Hajnalka pszichológust kérdezem a témáról.

Kinek van szüksége arra, hogy fejlessze az önismeretét, személyiségét?

Csehák Hajnalka pszichológus szerint erre a kérdésre röviden a válasz: mindenkinek. A mai világban, ahol egyre nehezebb elhelyezni magunkat bármilyen rendszerben, ahol szinte folyamatosan inog a munkahelyünk, ezzel együtt a létbizonytalanság veszélye folyamatosan fenyeget, az emberi kapcsolatok lazulnak, sok embernek hiányzik a stabil családi háttér, a társadalom által elvárt szerepeink bonyolultak, egyre fontosabb, hogy stabil önismeretünk és stabil személyiségünk legyen.

Milyen élethelyzetek, szituációk, esetleg betegségek kapcsán gondolhatunk arra, hogy nekünk szükségünk van az önismeretre?

Cs.H.: Tapasztalataim szerint a leggyakrabban akkor jut eszünkbe az önismeret szüksége, amikor a párkapcsolatunkban vannak gondok. Gyakori az önmagunk keresése akkor is, ha munkahelyi gondok vannak. Egyre többen foglalkoznak a saját személyiségük megismerésével akkor, amikor valamilyen betegség, főleg szorongás alapú betegség jelenik meg az életükben. Ilyenek az úgynevezett pszichoszomatikus megbetegedések, hogy csak a legismertebbeket említsem: allergiák, pánikok, bőrbetegségek, infarktus, bélbetegségek, a gyomor megbetegedései, és így tovább…

Mit profitálhatunk abból, ha elmegyünk egy ilyen csoportba?

Cs.H.: A „profitunk”, amit egy csoportban szerezhetünk, nagyon sokféle. Megismerjük a megbetegítő szorongásaink okát, és a szorongási szintünk szabályozását. Erre azért van szükség, mert egy bizonyos mértékű szorongásra szükségünk van az élethez, de fontos, hogy ezt a szorongási szintet alacsonyan tartsuk. Megtanulhatjuk az eddig rejtve maradt értékeinket meglátni és hasznosítani. Természetesen önsegítő technikákat is tanulunk, hogy a hirtelen és váratlanul támadó pánikot megzabolázzuk, mielőtt eluralkodik rajtunk. Továbbá megtanuljuk azt a szemléletet, amely örökre megszabadít ettől a kellemetlen betegségtől.  

Mindig csoportosan zajlik egy ilyen konzultáció vagy egyénileg is lehetőség van fejlődni egy terapeutával? Melyik a jobb pl. pánikbetegek esetén?

Cs.H.: Mindenképpen szükség van egy „első interjúra”, ahol eldönthető, hogy az adott személy esetében mi a legjobb prognózissal kecsegtető módszer. Teljesen személyfüggő, hogy egyéni vagy csoportos fejlődésre van szüksége valakinek.

A pánikbetegség, szorongás vagy depresszió kapcsán megfigyelhető-e valamilyen általános jellemhiba vagy életfelfogásbeli negatívum, ami hozzájárulhat a betegségek kialakulásához?

Cs.H.: Jellemhibáról semmiképpen nem beszélhetünk, a pánikbeteg nem „gyenge jellemű”, hanem nagyon kínzó állapotban lévő beteg. A pánikrohamok, tünetek oka: az agy téves válasza egy hétköznapi helyzetre. A kialakuló betegséghez hozzátartoznak a gyermekkori nevelés hatásai, a személy élettörténetében megtalálható szorongást erősítő események, és még sok-sok ok, amelyek feltárása az első interjú feladata. Ha valamilyen általános megbetegítő okot szeretnénk találni, akkor kiemelném a negatív gondolkodás és életfelfogás megbetegítő hatását, vagy a tanult tehetetlenség állapotában való megrekedést. A pánikbetegek rendszerint erősen függenek a külső körülményektől, gyakran fel sem ismert kielégítetlen szükségleteik vannak, önmagukat háttérbe szorítják, és rendszerint nincs egyensúlyban az, amennyi emberi érzést és értéket adnak és amennyit kapnak.

Az önismeret, személyiség, érettség kialakulásában mennyire meghatározóak a gyerekkori élmények, szülői minták?

Cs.H.: Természetesen nagyon erősen meghatározóak. A pszichológusokkal kapcsolatosan gyakran élcelődnek azzal, hogy az egyik fő kérdés a gyermekkor körbejárása. Ennek oka az, hogy a gyermekkori élmények a szülői mintákkal (szülői engedélyek, tiltások, parancsok, átkok stb.) együtt, életre szólóan bevésődnek a tudattalanunkba, és irányítják az életünket, a gondolkodásunkat, és sajnos megbetegíthetnek minket, ha nem hozzuk a tudatos szintre, és nem változtatunk.

Ha rádöbbentünk, hogy fejlődnünk kell, de nem tudjuk hogyan és kihez forduljunk, mit tanácsolna?

Cs.H.: Nagyon fontos, hogy akire rábízzuk magunkat, azzal az emberrel már az első találkozásnál kialakuljon egy összekötő híd, egy kapcsolat. Azt javasolom, hogy tájékozódjanak az interneten, kérjenek véleményt az ismerőseiktől, találkoztak-e olyan szakemberrel, akivel jó tapasztalataik voltak, és csak az első találkozás után döntsenek arról, hogy kinek „adják oda saját magukat” formálódásra, fejlesztésre.

Mi az, amire a gyereknevelés során oda kell figyelnünk a megfelelő személyiségfejlődés és önismeret kialakulásához?

Cs.H.: Itt nagyon sok mindent lehetne felsorolni, néha elgondolkodom azon, hogy az autóvezetéshez mennyi ismeretet meg kell szerezni, vizsgát kell tenni, de amikor gyermeket hozunk a világra, senki nem kéri számon az emberismeretet. Mégis kiemelném a szülői önismeretet, hiszen aki többet tud önmagáról, az többet tud más emberekről, és könnyebben felismeri az emberi működés törvényszerűségeit. Fogja tudni például, hogy ha egy gyermeket értékelnek, értékesnek tartanak, akkor a gyermek ezt tanulja meg és értékesnek fogja tartani magát. Nagyon fontos még, hogy a gyermekeinknek mindig adjunk az életkoruknak megfelelő korlátokat, hiszen ezek a korlátok egyben kapaszkodók is a számukra.

Van olyan pánikbeteg, aki nem tudja mihez kötni betegsége kifejlődését, mert úgy érzi nem érte tragédia vagy az általánostól eltérő stressz mennyiség.  Az ő esetükben hogyan segíthet az önismereti tréning az okok feltárásában?

Cs.H.: A pánik kialakulásához nem szükséges tragédiának történni. Az, hogy mennyi stressz váltja ki a pánikot, egyéni érzékenységtől függ. Az önismeret nem áll meg ott, hogy megtudjuk az okokat. Az önismeret lényege minden esetben a változás. Ahhoz pedig, hogy változni tudjunk, nem feltétlenül szükséges tudni, hogy mi okozza az elakadást, elegendő, ha a változás irányával, céljával tisztában vagyunk, és a megfelelő módszereket alkalmazzuk a kitűzött gyógyulási cél érdekében.

Sok – nem csak pánikbeteg- ember érzi azt, hogy megrekedt az élete egy szinten és egymaga kevés ahhoz, hogy változtasson azon, ami elromlott vagy van, hogy ő maga sem ismeri fel min kellene változtatni. Ilyen esetben mit szokott tanácsolni? Mi a feltárás, segítés menete?

Cs.H.: Tanácsolni azt tudom, hogy foglalkozzon az illető az önismeret kérdésével. Ezt sokan meg is teszik, könyveket olvasnak, és amikor felkeresnek, pontosan tudják, hogy mi okozza a jelen elakadást, azt is tudja, hogy min kellene változtatni, csak azt nem tudja, hogyan változzon. A „hogyan” megtalálásához szükség van külső segítségre, egy olyan személy támogató jelenlétére, kérdéseire, aki érzelmileg nincs involválódva a helyzetbe. Pszichológusként ritkán adok tanácsot, amit adok, az inkább kérdések sorozata, ahol a kliensem az önmaga válaszait találja meg. Ha receptet adnék, az az én személyiségemről, az én belső erőmről szólna. Mindenkinek a saját Én-erejére támaszkodva lehet meggyógyulni, és a saját magáról alkotott tudását lehet önnön élete jobbá tételére felhasználni.

Van-e valami, ami kimaradt és fontosnak tart még megemlíteni?

Cs.H.:  Mindenkit csak bátorítanék arra, hogy dolgozzon az Egója megismerésén, jobbításán, mert önmagunkkal szembeni kötelezettségünk az, hogy egészségesen, boldogan, kiegyensúlyozottan éljük az életünket, és ezt adjuk át a gyermekeinknek is.

Írta: Dobrai Erzsébet  2013.október