Kardioversio medicamentosa et electrica. Ez nagyjából azt jelenti, hogy leborotválják a melledet (ha van rajta mit), kapsz egy kis altatót, aztán megcsapatnak az árammal úgy, hogy dobsz egy hátast (ami tulképpen nem nagy gáz, mert alszol mint a bunda), a végén meg totál összefüggéstelenül kiabálsz mindenfélét amikor felébredsz. Emlékszem, nekem a „hácseszkere-vácsesz, isztrivicse-gasztrovicse” tartalmú szlávosan ízes szóturmix húzott egy hangrobbanásokkal kísért kondenzcsíkot az agyamban (arra ébredtem, hogy ezt ordítom mint állat) és csak nagy erőfeszítések árán voltam képes visszazökkenni, a „Csókolom Nővérke! Jól vagyok?” gézzel fogható, vegyszerű valóságába. Így első olvasatra ez persze nemigazán egy vonzó beavatkozás, ez ugye nem is képezi vita tárgyát. De amikor a szívritmusod olyan zagyva, mint mondjuk egy vízállásjelentés eszperantóul visszafele, és a doki közli veled, hogy két dolog közül választhatsz: vannak a gyógyszerek (ami hosszadalmas tortúra és csak lassan hozza az eredményt, ha egyáltalán hozza) és van ez az „áramvonalas” projekt, ami ugyan nagyon kellemetlen (sőt kifejezetten rémisztő), viszont gyors és sokkal (érted? „sokkal” 🙂 ) nagyobb sikerrel kecsegtet a bogyóknál, akkor ugye szívesebben választod a rövidebb rosszat a jóval a végén, mint az egyszerű, de hosszú bizonytalant. …hát én azt választottam.

Na szóval. Komolyra fordítva a szót. Tizenöt évvel ezelőtt, 2000. október 23.-án volt az utolsó Nagy Rosszullétem, amikor is mentő vitt be Érdről, az akkor ügyeletes budapesti Péterfy Sándor utcai kórházba. Az ügyeletes orvos, Dr. Greschik István belgyógyász, kardiológus (akkor még adjunktus volt, ma már főorvos) az ilyenkor szokásos vizsgálatokat követően (EKG, szívultrahang) egy lehetséges megoldásként felvetette, hogy a szívritmuszavaromat elektrosokkal állítsák helyre. (Ez manapság már nem így történik. Az ilyesféle kezeléseket egy ideje orvosi konzíliumnak kell megelőznie.)
Vállaltam. Az orvos a beavatkozást követően közölte velem, hogy bár nem talált szervi elváltozást, de ha gyakorivá válnak az ilyen jellegű panaszok, az komoly problémát jelenthetnek a számomra, hiszen kialakulhat egy vérrög, aminek súlyos következményei lehetnek.
Ez a beavatkozás és az azt követő beszélgetés az orvossal mérföldkő volt az életemben. Úgy is mondhatnám egy jó nagy valagba rúgással nyomatékosított útjelző tábla, aminek a segítségével végül is 180 fokos fordulatot vett az életem. Elindultam felfelé.

Ui.: 2001 nyarán legyintett meg utoljára a pánik. Azóta nincsenek zavaró gondolatok, rosszullétek, nincsen pánikrohamoktól való szorongás és félelem. Ha úgy érzed, hogy a segítségedre lehetek, jelentkezz! Segítek!

Brandenburg Géza