Kedves Géza!Véletlenül találtam rá a pánikbetegséggel kapcsolatos oldalára és szeretném elmondani Önnek a gyógyulásom történetét.

Hátha valakinek segíthetek vele, bár nem láttam, hogy az oldalon hol olvashatja el a többi beteg ezeket a sztorikat. Jelenleg 43 éves vagyok, óvónőként dolgozom, 3 gyerek anyukája vagyok. Mióta vissza tudok emlékezni, szorongtam. Egészen kisgyerekként is, szégyenlős, félénk gyerek voltam, rettegtem attól, hogy a többiekhez képest én nem vagyok olyan ügyes, okos, közkedvelt vagyis, hogy kudarc ér, alkalmatlannak tartanak. Kezdetben csak a tenyerem izzadt, de már egészen korán 14 évesen elkezdődtek a testi tünetek is.

Legelőször remegések, elpirulások, majd szapora pulzus. Olyan 160 körüli. Egyszer egy ilyen alkalommal, ahogy lefektettek az ágyra és valami elszopogatni való tablettát tettek a számba gyorssegélyként, azt mondta az orvosnak az asszisztens: tegnap is volt egy ilyen betegünk, 70 éves bácsi, neki is 170 volt a pulzusa. A doki visszakérdezett: -És megmaradt? Az asszisztens mosolyogva mondta, hogy igen, de én tudtam, hogy életveszélyben vagyok. Onnantól a legkisebb jel a szapora pulzussal halálfélelmet váltott ki. Később jött a magas vérnyomás esete: 180 a felső érték, csak úgy. Ezt ki kell vizsgálni – mondta a doki és rémület volt az arcán – , ilyen fiatalon ez nem normális, komoly okok lehetnek mögötte, vesedaganat, korai érelmeszesedés, és tudja ilyenkor agyvérzést is kaphat. Ezután már ettől is féltem.

Teltek az évek, jöttek az első ájulásérzéses rosszullétek. Az utcán az első, ezután elkezdtem félni az utcától, két lépés kinn és majdnem elájultam. A szupermarketekben, moziban minden nyilvános helyen ugyanaz. Kegyetlenül sajnáltam magam és utáltam az egészet. Orvoshoz kerültem, először vizsgálgattak szakemberek, szív, vese stb., majd eljutottam a pánikbeteg szakambulanciára és gyógyszereket kaptam: Zoloftot és Xanaxot. Kb. 8 évig jártam oda. Talán kicsivel jobban lettem. Híztam a gyógyszerektől 10 kg-ot és homályos világban, ködben éltem. Nagyon akartam egy kisbabát, és kértem a doktort segítsen abbahagyni a gyógyszereket. Szépen lassan leálltunk velük, én terhes lettem és akkor kezdődtek csak igazán a rosszullétek. Könyörögtem a dokinak adjon valamit, hogy kibírjam, azt mondta nem adhat. Teljesen kétségbe voltam esve.

Ekkor jött el az áttörés pillanata. Egy keresztény könyv volt az első olyan dolog, amiben találtam vigaszt és útmutatást. Elindultam Istenhez, elfogadtam megváltómnak Jézus Krisztust. Megértettem, hogy Isten még ebből a kegyetlen betegségből is tud jót kihozni számomra, áldásul lesz majd ez az egész egyszer. A Bibliában az áll, hogy számítunk Istennek és kihoz bennünket minden bajból, ha rá hallgatunk. Én kétségbeesetten elkezdtem Istenre hallgatni, kerestem a Bibliában a vezetését, hogy mit tegyek. Istennek minden kérdésünkre van válasza. Azt mondta, aki másokat felüdít maga is felüdül. Elkezdtem barátokat keresni a neten, akiknek szintén vigasztalásra, barátokra van szüksége és beszélgetni velük. Nem magamról beszéltem, hanem arra figyeltem mivel tudnám segíteni és bátorítani Őket. Tevőlegesen is segítettem a környezetemben, amit tudtam, pl. nagyon jól értek a számítógéphez, ezért elvállaltam kis helyi közösségek weboldalainak szerkesztését. Lekötött, hasznos volt és nem magammal foglalkoztam addig sem. Isten azt mondta, beszélj az embereknek rólam, hogy mások is reménységet kapjanak. Sok emberrel beszélgettem Istenről, és ezáltal az én hitem is erősödött.

Később barátaim noszogatására elkezdtem rendszeresen biciklizni. Éppen gyesen voltam, egész nap a pici mellett, nagyon jó érzés volt kis időre kilépni a felelősség alól és tekerni, amíg a babára az apukája vigyázott. Ez nagyon jót tett nekem, fizikálisan is. Nagyon sokat olvastam arról is, hogy Isten milyen csodákat tud tenni beteg emberek életében, annak ellenére, hogy az orvosok miket mondanak. Addig szentnek gondoltam az orvosok szavait, ma már tudjuk, hogy sokszor meggondolatlanul tiporják össze az emberek lelkét, szóval egyre erősítettem magamban, hogy igenis mindenkinek lehetséges a gyógyulás, bármit is mondanak az orvosok, bármi is a diagnózis. Tudom, hogy Isten mindent megtehet, nekem már nagyon sok csodát tett az életemben ezen a területen is.

Összefoglalva tehát, minél kevesebbet foglalkozz magaddal és a tüneteiddel, kezdj el másokra figyelni, mások gondjaival foglalkozni, beszélgetni. Ettől hasznosnak érzed magad, érzed, hogy szeretnek, számítanak rád, örülnek neked. A gyógyuláshoz ez nagyon jó alap. Kezdj el mozogni és kapaszkodj bele Isten ígéreteibe! Ahogy virágzott ki a kert, ahogy egyre jobbak lettek az emberi kapcsolataim, úgy kezdtek múlni a tüneteim. Ha jöttek biztos voltam benne, hogy Istennek terve van vele és később majd megértem, miért van. Ma már tudom, hogy kellett. Nekem sosem lett volna ilyen hitem, nem lettek volna ilyen jó emberi kapcsolataim, mert csak magam körül forgott az egész világom. Istennek minden lehetséges. A táplálkozás is fontos, gratulálok a tabletta megalkotásához, örülök, hogy van valaki, aki igazán segíteni akar a szenvedő embereknek. Nagyon jó lehetőség a chat, a fórum, gratulálok hozzá. B.-né Andi